Az iszlámról való közkeletű tudás Magyarországon alig mérhető. Talán még a keresztes háborúk korában sem terjengett annyi téveszme és hamis hiedelem az iszlámmal kapcsolatban, mint ma. Ez annál is sajnálatosabb, mivel a hódoltság másfél évszázada után a Rákóczi- és a Kossuth-emigráció úgyszólván második hazára lelt Törökországban, s a magyar irodalomban Jókaitól Gárdonyiig és tovább pontos és rokonszenvező ábrázolásokat olvashatna az, aki még olvas. A köztudatot jelentősen befolyásoló kommunikációs eszközökben különösen elborzasztó a helyzet: ezekben már a nevek és a fogalmak is gyakran felismerhetetlenül torz módon szerepelnek (néha pl. egy mondaton belül megtalálható az istenkáromló ?mohamedán?, továbbá a helytelen ?muzulmán? és az egyedül helyes ?muszlim?), s az elemi ismeretek sem tudtak meggyökeresedni.