„Hol volt, hol nem volt, nem éppen a világ végén, csak a falu túlsó szélén, se nem tenger, se nem tó, volt egy kacsaúsztató. Öreg fűzfa állt a partján, ez alatt üldögélt egy fiatal kecskebéka. Nézegette magát a vízben: – Istenem, de szép is vagyok! Szép lapos a fejem, két gurgula szemem, a szám majdhogy körüléri a fejemet! Fürge lábaimmal ugrok, mint a bolha, énekemért irigyel a fülemüle.”

A beképzelt, rút béka olyan szépnek hiszi magát, hogy a Holdat venné feleségül. A Napnál is próbálkozik, de mindkettő kikosarazza. Végül a békalány lesz a párja – ám érte is három próbát kell kiállnia.