Zubornyák Zoltán úgy lett színházi ember, hogy játszott, rendezett, igazgatott, menedzselt, írt és olvasott. Ezzel a könyvvel pedig megköszön és igazságot szolgáltat. Titkos színészeknek, akiket felfalt a pálya, nagy tudású rendezőknek, akik rosszkor voltak sehol, és áldozatkész színházi embereknek, akik nélkül nem működött volna egyetlen színház sem, soha. A kreativitás prédáinak.

Zubornyák történeteinek szereplői színházfüggők. Kulissza-drogosok. Akik egy olyan világban élnek, ahol mérhető a minőség, érthető a szöveg, pontos az elemzés, röhejes a talmi, és mindenkinek joga van a tévedéséhez és a félelméhez, mert a színházi tudást nem adják ingyen. Sokba kerül, és nem éri meg. Csakhogy ha már fogva tart az anyag, nem lehet lejönni róla. Életre szól. (Sándor Erzsi)