A VIDÉK életét a huszadik század magyar írói közül először Móricz Zsigmond vonta bele élesebb naturalista színezéssel novelláiba és regényeibe. Őserejű tehetség volt: gyökeresen eredeti, gazdagon termő, jellegzetesen alföldi levegőjű. Kitűnően meglátott jelenetek, élettől duzzadó hősök, pompás mellékszemélyek bukkantak elő elbeszélő munkáiból és színdarabjaiból. Életszemlélete, alakrajzolása, stílusa sok meglepetést hozott. Kifogyhatatlan bőséggel és fölötte érdekesen vezette olvasói elé falusi és városi embereit.

Móricz Zsigmond 1879. június 30-án született Tiszacsécsén, Szatmár megyében. Egyszerű református családból származott, szülei sokat küzdöttek az élettel. Tanulmányait a debreceni református gimnáziumban kezdte, a sárospatakiban folytatta, a kisújszállásiban fejezte be. 1899. őszén beiratkozott a debreceni református hittudományi karra, de csakhamar jogász lett, s az egyik debreceni hirlap szerkesztőségében vállalt újságírói munkát. Rokonai bejuttatták számgyakornoknak Budapestre a közoktatásügyi minisztériumba, utóbb a statisztikai hivatalban töltött egy évet, 1903-ban bekerült az Az Újság szerkesztőségébe. Szépirodalmi tárcáinak közlésétől egy ideig még saját lapja is elzárkózott; senki sem sejtette hírlapírótársai közül, milyen erős a művészi tehetsége. Időközben megnősült, gyermekei születtek, családi gondja egyre nagyobb lett. Lelki megújhodás és anyagi fölszabadulás volt számára, hogy 1908-ban bejutott a Nyugat szerkesztőségébe. Regényei és novellái sűrű egymásutánban követték egymást, 1909-ben előadták első darabját a Nemzeti Színházban. Most már meg tudott élni írói keresményéből minden egyéb mellékfoglalkozás és szerkesztőségi robotmunka nélkül is. A nyugatosok őt tartották legizmosabb tehetségű elbeszélőjüknek.